Szóval, akkor hol is tartunk

Azt hiszem J.J. Abrams mondta egy interjúban, hogy a rendezés már egy jutalom azután, hogy mennyi mindent kell tenni ahhoz, hogy az első csapóig eljusson a projekt. Kezdem én is ezt érezni, ami persze nem baj. A lelkesedés mára egy társaz is kapott a kőkemény szervezés személyében. Miután elkészült a könyvek jó része, a hátteret is látnom kellett, már papíron biztosan.

Ehhez a költségvetés összeállítása volt az első lépés. Aham! Köszi! Én sem vághattam volna keményebb fába a fejszémet. Annyi mindenre kell figyelned, ne maradjon ki semmi, nehogy rosszul írd be az egyenletet, amivel a program számol. Miután ezen túl vagy, jöhet a timing. Kedvencem ez a pepecselés, pláne akkor, amikor rájössz, hogy végigvihető formula nincs nagyon. Ha itt forgatsz, akkor ott utómunkázol, ha ott javítasz, akkor ott nem forgatsz. Elkezded használni a színeket és majdhogynem kortárs festményeket varázsolsz az excelből. Szép, tetszik is, aztán el kezdesz azon gondolkodni, hogy az odáig rendben van, hogy te érted, de más is fogja? Újra átnézed, majd rájössz, hogy ennél egyszerűbbet nem tudsz alkotni. Ez is kész. Mi van még? Egyeztetés mindenkivel. Olvasópróba? Oké! Szerveződik! Jelez az email. Az első találkozót lemondták. Egyszer belefér, mondom magamnak. Akkor majd jövő héten. Nem is baj. Még egy kontroll a bekért dokumentációra sosem árt. Átnézem. Ezekkel alapvetően minden rendben. Egyedül nekiállni csinosítgatni, nincs értelme, ha továbbpörögnek az események, a csatorna úgyis kér majd változtatásokat. Majd akkor, ráér. Ráér, csakhogy ettől függ, hogy szponzorokat találjunk.

Merthogy, csak hogy értsd, ez Magyarország. Nem úgy van, hogy egy tetszetős ötletre rárepülnek a befektetők, szponzorok. Ez kicsit messzebb működik. Itt úgy van, hogy te előállsz az elgondolással, majd amikor a szponzort megkeresed, ő minimum egy szándéknyilatkozatot kér, hogy lássa, komolyak a szándékaid. Ekkor vissza a csatornához, akinek elővezeted az ötletet, hogy kapj egy papírt, amivel kicsit hosszabb megbeszéléseket tudsz intézni a pénzesekkel. Még ekkor sincs garancia, de legalább már valamiféle financiális úton kezdesz járni. Na, ezen kellene elindulni jövő héten, de legalábbis derüljön ki, hogy mehet-e a dolog. Egyben biztos vagyok: ha az egyik csatorna (végre) heti sorozatot indít, akkor a másik sem akar majd lemaradni. Csak nehogy egy formátumot akarjon megvenni. Miért? Itt van egy teljesen hazai termék, amely akár globálisan sugározható lehetne. Szóval lassan, de biztosan haladunk előre és ami még a mi malmunkra hajtja a vizet, hogy ha zöld utat kap a produkció, akkor nem kell majd akkor kapkodni. Sajnos ez általában előfordul, hogy gyorsan akarnak mindent legyártani, de, ami mi akarunk, nem lehet, a másik pedig, hogy szerintem ezen kellene változtatni.

Időt kell adni, hogy kiforrjon. Tesztelni kell, néha le kell ülni, átgondolni. A futószalagszerű műsorgyártás ideje remélhetőleg lassan véget ér és átveszi a helyét az előre megtervezett, lassabb, de biztosabb léptekkel haladó munkafolyamat. nem összekapkodod, hanem felkéred a stábot. Nem rohangálsz a technika után, hanem pontosan tudod, mit akarsz. Ez a lényeg. Tudd, hogy mi akarsz!

Megosztás a facebookon

 

A tegnapi forradalmi hangulatú írás után ma nyugodtabb és tárgyilagosabb hangnemben írok. Folynak a találgatások a sorozatjunkien, ahol a kommenteket érdemes elolvasni és kicsi szívünk megnyugodni látszik. Viszont, eljött a vízválasztó időszak. Rendező kell. Egy olyan, aki tudja, miről beszélek, mit akarok, miért akarom és hogyan akarom. Találtam is valakit. Persze, most a szkeptikusok mondhatják, hogy a munkára, a lehetőségre bárki lecsap, de én láttam az illető szemében, hogy érdekli, sőt felvillanyozta a projekt, amelyről még csak szóban hallott. Kérdezett, ötletelt, sőt ajánlott olyan embert is, aki segíteni tud talán a  címben szereplő problémán is. Ilyenkor jövök rá, hogy ugyan én sem vagyok mindenkivel baráti kapcsolatban, de azért jó érzés, hogy fel tudok hívni embereket a múltból, anélkül, hogy azon izgulnék, egyáltalán felveszi-e a telefont vagy egyáltalán nem küld-e el melegebb éghajlatra. Eddig minden simán megy. Ez eddig egy jó nap, gondoltam. Jó volt enni a fánkot, inni a narancslét, elégedetten felkelni az asztaltól és folytatni a napot, amely egy másik fontos megbeszélést tartogatott nekem.

Miután a rendezővel mindent megbeszéltünk, elindultam arra a találkozóra, amin rengeteg minden múlik. Ha ott negatív a válasz, akkor le kell állnunk, nincs tovább, mert újra kezdeni az írást, nagyon nehezen menne. Kitalálható már ebből is, hogy a küldetés az volt,  hogy egy dramaturgot találjunk, akinek szerepe annyira elengedhetetlen, mint bárki másnak a stábban, amellett, hogy ő az, aki felneveli a gyerekeket: a forgatókönyveket. Ültem a kávézó teraszán, várva, hogy megérkezzen és miután megismertük egymást, csak az arcát, a mimikáját figyeltem, hiszen az ő véleménye az egyik legfontosabb az írott anyag szempontjából. Miután beszélgetni kezdtünk, kiterítette a lapjait és egy abszolút pozitív kritikát fogalmazott meg, kitérve persze a könyv (csak a pilot landolt nála először) hibáira, de ettől csapatmunka. Persze, hogy nem hibátlan egy könyv. Ezért kell ő. Nagy megtiszteltetés, hogy igent mondott a feladatra és mint kiderül, nagyon is tetszik neki a projekt. benne akar lenni, foglalkozni akar vele. Miután megittuk a kávét és elköszöntünk egymástól, hazatértem, majd ráébredtem, hogy a projekt olyan szinten áll, ahonnan csak akkor lehet visszalépés, ha a finanszírozása nem áll össze. Ehhez is kell valaki, hiszen ez egy külön szakma, ez egy külön pozíció. Hiába segít mindenki a stáb részéről, valakinek ezt minden szempontból át kell látnia, meg kell támogatnia. Itt tartunk, de a helyzet nem reménytelen. Az eddigi visszajelzések alapján, még ha csúszik is a "shooting period", akkor is összehozható. Nem erre hajtunk, adásba akarjuk küldeni a projektet még ebben az évben és meg is fogjuk tenni.

 

Addig is egy kis fülnek való ízelítő:

 

 

Megosztás a facebookon

 

"Kicsit megijedtem." - mondta Lusta Dick, amikor a lezuhant repülőgép WCjén ülve ráeszmélt, hogy mi is történt vele. Balesetet szenvedett, de ahogy ő is, én is inkább pozitív irányba kezdtem el gondolkodni, azok után, hogy kicsit én is megijedtem: 

http://comment.blog.hu/2015/03/05/rendes_heti_sorozatot_forgat_az_rtl_klub

Elment-e a kedvem? Nem! Illetve az elején igen, aztán rájöttem arra, hogy miért csinálok ebből ekkora ügyet. Jaj, hát forgatnak egy sorozatot. Na és? Ennek is eljött az ideje végre. Ja, hogy már meglévőt dolgoznak fel újra? Ekkor tért vissza belém az optimizmus mindent átható ereje, mert legalább a miénk nem átvett dolog, hanem saját. Persze, adott tartalom, mert már mindenből készült film vagy sorozat, de akkor is: ez még ebben a formában még sehol nem ment. Nem mehetett, hiszen "csak" papíron létezik. A miénk csapatmunka (ahogy az övék is persze), de mi hozzuk meg a döntéseket, együtt. A stáb minden tagja lelkes, akarja csinálni, benne akar lenni és, mint valaki, aki az egészet elkezdte és próbálja összetartani, azt látom, hogy ez mindenkinek a gyereke, nem pedig egy újabb "csak munka". Annyira szeretném, de annyira vágyom, hogy az RTL Klub kezdeményezése legyen a mi konkurenciánk. Hogy intelligens, érdekes, nézőcsalogató, jelen esetben fikciós produkciók versenyezzenek a nézettségért minden héten. Hogy a szponzoroknak az okozzon álmatlan éjszakát, hogy melyik jó szériában akarjanak megjelenni inkább.

1. Csak hát, a helyzet mindig gazdaságilag dől el. Ott van erre büdzsé, számoltak ezzel, minden egyes lépés már évekre előre meg van tervezve. Nálunk a stáb állt össze, a könyvek, csak egy dolog hiányzik: az infrastruktúra, a pénz. Igen, leírom, mert le kell írnom. Az ötlet készen áll arra, hogy testet öltsön. Rengeteg munkaóra, intézkedés, telefonálás, találkozó vezetett el oda, ahol most állunk. Feladom? Nem! Harcolok azért, hogy végre valaki ismerje fel, hogy néha vannak ötletek, kezdeményezések csak úgy magukban is. Magukban, amely mögött nincsenek "kiscézárok" pénzzel, akik megrendelése nyomán jöhet létre egy projekt vagy maga a csatorna, mint kezdeményező. Csak egy ötlet, amelynek létjogosultsága a mai magyar televíziós kultúrában már-már létszükséglet. De jó volna, ha egymás ellen küzdene két olyan produkció, mint a miénk. De jó lenne, valamire nemcsak azért büszkének lenni, mert vért hugyozva összehoztuk, hanem azért, mert össze akartuk hozni, mert a miénk. Csak van egy különbség: Amíg egyik oldalon tesznek érte, akarják, addig a másik oldalon figyelemre se méltatják. Ezen bukik el a dolog. Jó csapat az RTL Klub, de még milyen jó. Ebből is látszik. Abszolút profi módon, körültekintően, előre tervezve, nem mindent az utolsó pillanatra hagyva dolgoznak, aminek meg is is van az eredménye. Minden cinizmus nélkül kívánok nekik sok sikert és készüljenek fel: Mi sem adjuk alább annál, hogy, ha nem is azon a csatornán, de meg fogjuk valósítani, mert érdemes. Persze, ha kiderül, hogy valaki szivárogtatott, akkor ennyire lelkes és megértő már biztos nem leszek, de nem is gyanúsítok, csak tisztázom, hogy ne feledjük: sok ember munkáját árulta el az, aki. 

Megosztás a facebookon

Átnézve, javítva...forgatásra akár készen is. :-)

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

Valami készül, de ehhez tudni kellene a Ti véleményeteket...

A címben szereplő kérdésnek fontossága nem elhanyagolható. A mai magyar kereskedelmi televíziós piac kínálata tele van szórakoztató és érdekes műsorokkal, amelyek hozzák a megfelelő nézettséget, de talán egy változás jót tenne a kínálat szélesítésére. Nem mondom, hogy egy reality nem lehet közönség csalogató még ma is, azt sem állítom, hogy egy tehetségkutató kilóg a sorból, de kérdést fel kell tennie valakinek. Megteszem hát én: Nem kellene egy kis szünet? Nem kellene valami más is? Amióta elindultak a valóságshowk. alapvetően a néző nem ússza meg az évet egy újabb klón megjelenésével. Ezt doku-reality néven vagy reality showként adják el a távirányító tulajdonosainak, de  lényeg, hogy köznapi emberek mérettetik meg a kitartásukat egy show keretein belül. Ezzel nincs is baj, hiszen ezeket a projekteket váltják azok a produkciók, amelyekben úgy nevezett celebek szórakoztatják a nagyérdeműt a feltételezett magánéletükbe való bepillantással.

Van-e ezzel gondom? Nincs. A műsorok munkát adnak embereknek, kíváncsiskodó nézőket vonzzanak és az alaptézis mindig adott akár a folyamatos elégedetlenkedőknek is: Ha nem tetszik, el lehet kapcsolni. A jogod van megvan hozzá. Oké! El lehet kapcsolni, de hova? A másik csatornán is ugyanaz megy. Vagy kapcsoljak egy harmadikra, amely inkább nevel, s nem szórakoztat. (Nem számolok a fizetős csatornákkal, inkább azokkal, amelyek a legtöbb háztartásba eljutnak.) Arra is szükség van persze, de az ember talán (és ebből a szempontból magamból indulok ki) elsősorban szórakozni akar egy kemény munkanap után. Szórakozva gondolkodni vagy gondolkodva szórakozni. Egy újabb felvetéshez jutunk el: szükség van a nézőnek arra, hogy minden egyes történést a szájába rágjanak? Igen! Ez sajnos így van. Pontosan azért, mert manapság a televízió nagyrészt inkább a háttérzaj szerepét tölti be, ezért a készítőknek arra is gondolniuk kell, hogy a közönség mindig megtalálja a történések fonalát. nem könnyű feladat.

Viszont úgy gondolom, hogy nemcsak a biztonsági játék a célravezető. Nemcsak már bejáratott, akár a külföldi közönségen tesztelt műsorokkal lehet nézettséget növelni, sikert elérni. Elég sok olyan szakember dolgozik a szakmában, akik rendelkeznek ötletekkel, amelyek leköthetik az emberek figyelmét és érdeklődését. Ugyan manapság, amikor kicsit kesze-kusza a csatornák anyagi helyzete, nem várható el egy döntéshozótól sem, hogy természetes módon kockázatot vállaljon. Viszont mi van akkor, ha éppen most jött el az idő arra, hogy bizonyos műfajok (melyek még nem) teret kapjanak az otthoni képernyőn is. Igényes, értékes formában. Szerintem.

Szerinted?

Megosztás a facebookon