Szóval, akkor hol is tartunk

Azt hiszem J.J. Abrams mondta egy interjúban, hogy a rendezés már egy jutalom azután, hogy mennyi mindent kell tenni ahhoz, hogy az első csapóig eljusson a projekt. Kezdem én is ezt érezni, ami persze nem baj. A lelkesedés mára egy társaz is kapott a kőkemény szervezés személyében. Miután elkészült a könyvek jó része, a hátteret is látnom kellett, már papíron biztosan.

Ehhez a költségvetés összeállítása volt az első lépés. Aham! Köszi! Én sem vághattam volna keményebb fába a fejszémet. Annyi mindenre kell figyelned, ne maradjon ki semmi, nehogy rosszul írd be az egyenletet, amivel a program számol. Miután ezen túl vagy, jöhet a timing. Kedvencem ez a pepecselés, pláne akkor, amikor rájössz, hogy végigvihető formula nincs nagyon. Ha itt forgatsz, akkor ott utómunkázol, ha ott javítasz, akkor ott nem forgatsz. Elkezded használni a színeket és majdhogynem kortárs festményeket varázsolsz az excelből. Szép, tetszik is, aztán el kezdesz azon gondolkodni, hogy az odáig rendben van, hogy te érted, de más is fogja? Újra átnézed, majd rájössz, hogy ennél egyszerűbbet nem tudsz alkotni. Ez is kész. Mi van még? Egyeztetés mindenkivel. Olvasópróba? Oké! Szerveződik! Jelez az email. Az első találkozót lemondták. Egyszer belefér, mondom magamnak. Akkor majd jövő héten. Nem is baj. Még egy kontroll a bekért dokumentációra sosem árt. Átnézem. Ezekkel alapvetően minden rendben. Egyedül nekiállni csinosítgatni, nincs értelme, ha továbbpörögnek az események, a csatorna úgyis kér majd változtatásokat. Majd akkor, ráér. Ráér, csakhogy ettől függ, hogy szponzorokat találjunk.

Merthogy, csak hogy értsd, ez Magyarország. Nem úgy van, hogy egy tetszetős ötletre rárepülnek a befektetők, szponzorok. Ez kicsit messzebb működik. Itt úgy van, hogy te előállsz az elgondolással, majd amikor a szponzort megkeresed, ő minimum egy szándéknyilatkozatot kér, hogy lássa, komolyak a szándékaid. Ekkor vissza a csatornához, akinek elővezeted az ötletet, hogy kapj egy papírt, amivel kicsit hosszabb megbeszéléseket tudsz intézni a pénzesekkel. Még ekkor sincs garancia, de legalább már valamiféle financiális úton kezdesz járni. Na, ezen kellene elindulni jövő héten, de legalábbis derüljön ki, hogy mehet-e a dolog. Egyben biztos vagyok: ha az egyik csatorna (végre) heti sorozatot indít, akkor a másik sem akar majd lemaradni. Csak nehogy egy formátumot akarjon megvenni. Miért? Itt van egy teljesen hazai termék, amely akár globálisan sugározható lehetne. Szóval lassan, de biztosan haladunk előre és ami még a mi malmunkra hajtja a vizet, hogy ha zöld utat kap a produkció, akkor nem kell majd akkor kapkodni. Sajnos ez általában előfordul, hogy gyorsan akarnak mindent legyártani, de, ami mi akarunk, nem lehet, a másik pedig, hogy szerintem ezen kellene változtatni.

Időt kell adni, hogy kiforrjon. Tesztelni kell, néha le kell ülni, átgondolni. A futószalagszerű műsorgyártás ideje remélhetőleg lassan véget ér és átveszi a helyét az előre megtervezett, lassabb, de biztosabb léptekkel haladó munkafolyamat. nem összekapkodod, hanem felkéred a stábot. Nem rohangálsz a technika után, hanem pontosan tudod, mit akarsz. Ez a lényeg. Tudd, hogy mi akarsz!

Megosztás a facebookon